Milyen közös tulajdonságaik vannak az egyes szerkezeti ragasztóknak?

Minden szerkezeti ragasztó legalább 1000 psi nyíró szilárdságot ér el alumínium felületeken, de a különféle anyagok  közös tulajdonságai fajtánként megegyeznek.

Epoxy ragasztók mind egy- (ami a levegő hőmérsékletére köt ki), illetve mind kétkomponensű (ahol a kétféle anyag keveredésével köt ki) anyagokként léteznek.
Általában ez a típus adja a legerősebb és legnagyobb teljesítményű ragasztókat. Ellenállnak magas hőmérsékletnek, időjárásnak, oldószereknek, üzemanyagoknak. Jól tapadnak fémhez, fához, betonhoz, bizonyos műanyagokhoz, gumihoz. Fontos a tiszta felület, ezért csiszolásra is szükség lehet.



Akril ragasztók kétkomponensű ragasztók, amelyek szintén kiváló tapadási szilárdsággal és tartóssággal rendelkeznek, bár némileg alacsonyabbak ezek a tulajdonságok, mint az epoxi ragasztóknál. Be lehet állítani a ragasztók tulajdonságát úgy, hogy megfeleljen az adott feladat által támasztott követelményeknek. Ez lehet ultra magas hőmérséklet, nagy, vagy alacsony kikeményedési idő is. Rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a gyártási folyamatokhoz. Jobban tűrik az epoxiknál, ha a felület nem olyan tiszta (olajos, nem előkészített felület). Majdnem az összes műanyagot megragasztják, stabilak szobahőmérsékleten, szaguk valamivel elviselhetőbb.

Uretán ragasztók olyan kétkomponensű ragasztók, amelyek viszonylag rugalmas megkötést adnak, ezért kiváló ütésállósággal rendelkeznek. Jól tapadnak a legtöbb műanyaghoz, fához, betonhoz és gumihoz, de kevésbé ellenállók az oldószerekkel és magas hőmérséklettel szemben. A meg nem kötött ragasztó komponensek érzékenyek a nedvességre.

Ciánakrilát ragasztók (pillanatragasztók) egy komponensűek, alacsony viszkozitású folyadékok, amik rendkívül gyorsan kötnek nyomás és felületi nedvesség hatására. Jól tapadnak a műanyagokhoz, fémekhez és gumikhoz, vékony ragasztási vonalat adva.
A primerek használatával az alacsony felületi energiájú műanyagokhoz és elasztomerekhez is jól tapadnak. Általában alacsonyabb a rugalmassága, lefejtő szilárdsága és ütésállósága ezeknek a ragasztóknak más szerkezeti ragasztókhoz képest. A legtöbb esetben tömítésre, kisebb egységek ragasztására használják.

Anaerob ragasztók egykomponensű ragasztók, amiket fém felületek összeragasztására használnak, úgy hogy a kötések közül kizárják a levegőt. Ezek a termékek növelik a hatékony működést, csökkentik a karbantartási költségeket és időt, megelőzhetik az alkatrészeknél előforduló szivárgást.
Nem kötnek meg üveg, műanyag vagy gumi felületeken., Elsősorban olyan alkalmazásokhoz használhatók, mint menetrögzítés és csőcsatlakozások tömítése.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hogyan távolítsuk el a ragasztómaradékot?

Kárpitos székek, ülések ragasztása ipari anyagokkal