Látható rögzítések - hegesztés, csavarozás, egyéb kötések

A ragasztást, mint kötéstechnikai alkalmazást sokan kétkedve fogadják, és nem hisznek a technológia megbízhatóságában.
A kétkedők egy közös okra szoktak hivatkozni, amikor elutasítják a ragasztást, mint kötéstechnikát: „- nem látható, hogy mivel rögzítették...”

Ez az észrevétel teljesen helytálló, a bizonyosság érzete amely a látható kötéseknél, (hegesztés, csavarozás, szegecselés, tűzés, stb...) azonnal szembeötlik, a ragasztásnál csak a tesztelések után alakul ki.

Egy azonban biztosan kijelenthető, aki megtalálja a számára legmegfelelőbb ragasztási eljárást - amely kiváltja a megszokott kötéseket – nem tér vissza az eredetileg alkalmazott technikához.

Ahhoz, hogy szembe tudjuk állítani a többféle kötéstechnikát, pár szót kell ejteni a hagyományos rögzítésekről.

A kötéstechnika legismertebb fajtái a csavarkötés a  hegesztés, a szegecselés,  egyéb (tűzés, varrás, stb), ragasztás.

A csavarkötés a legelterjedtebb rögzítéstechnikai elem. Szinte bármilyen anyag rögzítésénél használható. Kivételt képeznek azon anyagok, melyek nem megfelelő szilárdsággal – vagy merevséggel rendelkeznek a csavarkötés kialakításához (papír, lágy műanyagok, stb...) Ez a fajta kötés anyagroncsolással jár, korrodálódhat, kialakulhat anyagfáradás. A rögzítendő anyagok hőtágulási értékei határozzák meg az alkalmazhatóságot, helyigény lép fel a rögzítés kialakításánál.  Hátrányt jelenthet, hogy látható, nehezen rejthető el. Ellenben oldható, nem szükséges a felületek előkészítése – tisztítása,  majdnem minden anyagtípushoz alkalmazható ésbizonyos esetekben esztétikai szerepe is van.

Hegesztés

A hegesztést, mint kötéstechnikai alkalmazást a leginkább a fémiparból ismerhetjük. Hegesztési eljárást a műanyagipar is széles mértékben használ, főként azon anyagoknál, melyek nehezen ragaszthatóak – vagy a gyártmánykialakítás szükségessé teszi.

Ez az egyik, szerkezetileg legerősebb kötéskialakítási módszer, mert az összekötendő anyagokat szinte összeolvasztja. Előnye a szerkezetileg erős kialakítás, amely jól ellenáll a mechanikai erőhatásoknak.

Nehézsége, hogy csak roncsolással bontható kötésfajta, szakképesítés, megfelelő technikai háttér és felszerelés szükséges, megfelelő alkalmazása csak műhelykörülmények között lehetséges. Elsősorban azonos fémek összekötésére használható, fémtípusonként eltérő technológia szükséges.

Szegecskötés

Ez a kötéstechnikai alkalmazás az előzőekben ismertetett csavar és hegesztési kötések kombinációjának felelhet meg. Szerkezetileg erős, csak roncsolással oldható kötést alakít ki, a legtöbb anyagnál alkalmazható, melyeknek nem szükséges azonosnak lenniük.

Egyéb kötések

Tűzés – szegezés – varrás (nem részletezzük)

Elterjedt kötéskialakítási módszer a fa, csomagoló és fémszerkezeti építőiparban. A faiparban a bútor és kárpitosipar használja, a csomagolóiparban karton és „kaloda” összeillesztésnél, építőiparban fémszerkezetek rögzítésénél használják. Megfelelő technikai háttérrel gyors munkavégzést tesz lehetővé, de ne felejtsük el, egyes szegezőgépek használatához vizsga (fegyver) szükséges. A kialakult kötés iparáganként eltérő erősségű és tartósságú. A nem oldható kötések közé tartozik, mely a rögzítendő anyagok roncsolásával jön létre.

Nem azt mondom, hogy ezekre a kötésekre nincs szükség. Természetesen, nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, tehát a ragasztás bizonyos esetekben soha nem tudja kiváltani a hagyományos kötéseket. Azoknál a projekteknél, amikor szükség van az oldható kötésekre, vagy a gyártástechnológiába csak nehezen helyezhető bele a hagyományos kötés, ott ki lehet használni a ragasztás adta lehetőségeket. Például, ezeknek a kötéseknek a kiváltására alkalmasak lehetnek az akrilhab ragasztószalagok. Erről bővebben a következőkben olvashat.