Ragasztókról mindenkinek

A ragasztó olyan termék, amire mindenkinek szüksége van, az egészen fiataloktól az idősekig. Kortól és életszakasztól függetlenül - a pelenkától a protézis ragasztóig - használnak az emberek ragasztót. Szigorúan véve, ez még a születés előtt elkezdődik. Természetesen a babák nem ülnek az anyaméhben egy mini ragasztó stifttel a kezükben, azonban számos orvosi eszköz ragasztva van. Ezen eszközök nélkül nem lenne szűrés, nincs ultrahang kép, és természetesen, a szülők nem tudják meg, hogy fiúra vagy kislányra számítsanak. Miután a baba meglátta a napvilágot, a ragasztók valóban nélkülözhetetlenné válnak, kezdve az eldobható pelenkától egészen a popsitörlőig. És ez így megy az óvodától az iskolán át minden életkorban. Ragasztót használnak – igaz oldószer menteset - a kisgyermek első kézműves próbálkozásánál, azoknál a szeretettel készített képeknél, melyeket karácsonyra, húsvétra és a születésnapokra kapnak a szülők és nagyszülők. Hasonlóképpen: a babaházak, a játékautók, a hintalovak is

Meghívást kaptunk, tartsunk előadást a Műszaki Egyetemen. Az előadás témája az „Ipari ragasztástechnika” volt. Nem egy molekuláris kémiára alapozó oktatást vártak tőlünk, hanem a valódi felhasználás szempontjából, a gyakorlatban kellett bemutatni a területet. Így két órára műhellyé alakítottuk az előadót. A fókuszált célterület a járműgyártás volt, mely a ragasztás egyik legszélesebb szegmensét öleli fel. Ide tartoznak ugyanis az autókon kívül a vonatok, tehergépjárművek, hajók, repülőgépek is. Ezeken a felhasználási területeken keresztül be lehetett mutatni a szalagos technikát, a hot és low melt-et, tépőzárat, tömítőket, kontaktragasztókat, szerkezeti ragasztókat, anaerob ragasztókat, VHB-t; különös tekintettel a felhasználás technikai megoldásaira. Egy ilyen előadásból ma már nem lehet kihagyni a környezetvédelmet és a munkavédelmet sem, főképp az oldószeres ragasztók nem megfelelő használatából eredő egészségkárosodásra, illetve az ezeket felváltó új alkalmazásokra tekintettel. Ami

Manapság mindenki jogosan teszi fel azt a kérdést, hogy mit kell tenni ahhoz, hogy a vállalkozás legalább úgy fejlődjön, ahogy az elmúlt években. Minimalizáljuk a költségeket, rövidítjük az utakat, a munkafolyamatokat racionalizáljuk. Már elcsépelt kifejezés a válság, talán már nincs is. Tekintsünk erre az egészre úgy, hogy változás, lehetőség arra, hogy szemléletet váltsunk. A kkv-k valós helyzetéről sokan, sok mindent írnak, de valahogy mégsem találtam meg benne a valós képről alkotott helyzetleírást.   Tisztában vagyok azonban azzal, hogy, mint minden másban, ebben a témakörben sem lehet merőben új dolgokat kitalálni, de a meglévő eszközeinket jól kihasználva, működtetve, fejlesztve,   egy kicsit másképp felhasználva, vagy jobban odafigyelve, többet lehet tenni a vállalkozás hosszú távú sikeres működéséért. Mit is csinál ma a legtöbb kkv? Megpróbálja megtartani ügyfeleit, munkatársait. Költséget csökkent, optimalizál – jó esetben. Rosszabb esetben elbocsát, visszafejleszt. Aki a ma

A ragasztók és tömítőanyagok lényeges alkotórészei a napi élet megannyi területének. Habár a végfelhasználó nem is veszi észre, sok minden egyszerűen nem működne nélküle. Az iparnak és a legtöbb vállalkozásnak alapvető érdeke a fejlődés, az innováció és az új termékek bevezetése. A felelős vállalkozások élvezik a hasznát/előnyét az új technológiák átvételének, mely a régi problémákra új megoldásokat kínál, és kitolja a fejlődés határvonalát az új és fejlettebb termékek elterjedésén keresztül. Ehhez közös (akár állami, akár partneri) támogatásokra, információáramlásra és közös együttműködésre van szükség. Az újonnan piacra lépők sokszor csodálkoznak, hogy ez miért annyira fontos. Miért fontos a régi, hagyományos alkalmazásokat új technológiára cserélni, miért kell az ún. „zöld”, tehát környezetbarát anyagokat egyre inkább bevezetni és a legfontosabb, miért kell együttműködni.   Azért, mert a szektor, csak így képes fejlődni és versenyképessé válni, egyáltalán lépést tartani nem csak i

Ragasztáskor általában egyfajta, vagy eltérő anyagokat ragasztunk össze. Az anyagok ragasztásakor számos tényezőt kell figyelembe venni. Elsősorban ki kell választani, hogy melyek a ragasztással szembeni követelmények. Nem mindig a maximális kötésszilárdság a legfontosabb szempont.   Az alkalmazások esetében a következő tényezők fontossági sorrendje határozza meg a megfelelő ragasztóanyag kiválasztását: ·         Hol végezzük a ragasztást, kül-vagy beltér (műhelykörnyezet, vagy helyszíni kivitelezés)? ·         Milyen kötéserőre van szükség? ·         Milyen anyagokat kell ragasztanunk (nehezen, vagy könnyen ragasztható)? ·         Milyen technikát alkalmazzunk (szalag, kétkomponensű, ömledék, por, olvadék, stb...)? ·         Milyen gyorsan kell a kezdeti és végső kötésnek kialakulnia? ·         Szükséges-e a hő-, sav –, lúg –, oldószer-, víz –, olaj-, UV állóság? ·         Fontos-e a bonthatóság? Stb... Jelentős költségmegtakarítást érhetünk el, ha ezeket a szempontokat teljes mérté

A ragasztást, mint kötéstechnikai alkalmazást sokan kétkedve fogadják, és nem hisznek a technológia megbízhatóságában. A kétkedők egy közös okra szoktak hivatkozni, amikor elutasítják a ragasztást, mint kötéstechnikát: „- nem látható, hogy mivel rögzítették...” Ez az észrevétel teljesen helytálló, a bizonyosság érzete amely a látható kötéseknél, (hegesztés, csavarozás, szegecselés, tűzés, stb...) azonnal szembeötlik, a ragasztásnál csak a tesztelések után alakul ki. Egy azonban biztosan kijelenthető, aki megtalálja a számára legmegfelelőbb ragasztási eljárást - amely kiváltja a megszokott kötéseket – nem tér vissza az eredetileg alkalmazott technikához. Ahhoz, hogy szembe tudjuk állítani a többféle kötéstechnikát, pár szót kell ejteni a hagyományos rögzítésekről. A kötéstechnika legismertebb fajtái a  c savarkötés a   h egesztés, a s zegecselés,   e gyéb (tűzés, varrás, stb), r agasztás. A csavarkötés a legelterjedtebb rögzítéstechnikai elem. Szinte bármilyen anyag rögzítésénél has