Ragasztókról mindenkinek

A ragasztók és tömítőanyagok lényeges alkotórészei a napi élet megannyi területének. Habár a végfelhasználó nem is veszi észre, sok minden egyszerűen nem működne nélküle. Az iparnak és a legtöbb vállalkozásnak alapvető érdeke a fejlődés, az innováció és az új termékek bevezetése. A felelős vállalkozások élvezik a hasznát/előnyét az új technológiák átvételének, mely a régi problémákra új megoldásokat kínál, és kitolja a fejlődés határvonalát az új és fejlettebb termékek elterjedésén keresztül. Ehhez közös (akár állami, akár partneri) támogatásokra, információáramlásra és közös együttműködésre van szükség. Az újonnan piacra lépők sokszor csodálkoznak, hogy ez miért annyira fontos. Miért fontos a régi, hagyományos alkalmazásokat új technológiára cserélni, miért kell az ún. „zöld”, tehát környezetbarát anyagokat egyre inkább bevezetni és a legfontosabb, miért kell együttműködni.   Azért, mert a szektor, csak így képes fejlődni és versenyképessé válni, egyáltalán lépést tartani nem csak i

Ragasztáskor általában egyfajta, vagy eltérő anyagokat ragasztunk össze. Az anyagok ragasztásakor számos tényezőt kell figyelembe venni. Elsősorban ki kell választani, hogy melyek a ragasztással szembeni követelmények. Nem mindig a maximális kötésszilárdság a legfontosabb szempont.   Az alkalmazások esetében a következő tényezők fontossági sorrendje határozza meg a megfelelő ragasztóanyag kiválasztását: ·         Hol végezzük a ragasztást, kül-vagy beltér (műhelykörnyezet, vagy helyszíni kivitelezés)? ·         Milyen kötéserőre van szükség? ·         Milyen anyagokat kell ragasztanunk (nehezen, vagy könnyen ragasztható)? ·         Milyen technikát alkalmazzunk (szalag, kétkomponensű, ömledék, por, olvadék, stb...)? ·         Milyen gyorsan kell a kezdeti és végső kötésnek kialakulnia? ·         Szükséges-e a hő-, sav –, lúg –, oldószer-, víz –, olaj-, UV állóság? ·         Fontos-e a bonthatóság? Stb... Jelentős költségmegtakarítást érhetünk el, ha ezeket a szempontokat teljes mérté

A ragasztást, mint kötéstechnikai alkalmazást sokan kétkedve fogadják, és nem hisznek a technológia megbízhatóságában. A kétkedők egy közös okra szoktak hivatkozni, amikor elutasítják a ragasztást, mint kötéstechnikát: „- nem látható, hogy mivel rögzítették...” Ez az észrevétel teljesen helytálló, a bizonyosság érzete amely a látható kötéseknél, (hegesztés, csavarozás, szegecselés, tűzés, stb...) azonnal szembeötlik, a ragasztásnál csak a tesztelések után alakul ki. Egy azonban biztosan kijelenthető, aki megtalálja a számára legmegfelelőbb ragasztási eljárást - amely kiváltja a megszokott kötéseket – nem tér vissza az eredetileg alkalmazott technikához. Ahhoz, hogy szembe tudjuk állítani a többféle kötéstechnikát, pár szót kell ejteni a hagyományos rögzítésekről. A kötéstechnika legismertebb fajtái a  c savarkötés a   h egesztés, a s zegecselés,   e gyéb (tűzés, varrás, stb), r agasztás. A csavarkötés a legelterjedtebb rögzítéstechnikai elem. Szinte bármilyen anyag rögzítésénél has