Ragasztókról mindenkinek

Ragasztáskor általában egyfajta, vagy eltérő anyagokat ragasztunk össze. Az anyagok ragasztásakor számos tényezőt kell figyelembe venni. Elsősorban ki kell választani, hogy melyek a ragasztással szembeni követelmények. Nem mindig a maximális kötésszilárdság a legfontosabb szempont.   Az alkalmazások esetében a következő tényezők fontossági sorrendje határozza meg a megfelelő ragasztóanyag kiválasztását: ·         Hol végezzük a ragasztást, kül-vagy beltér (műhelykörnyezet, vagy helyszíni kivitelezés)? ·         Milyen kötéserőre van szükség? ·         Milyen anyagokat kell ragasztanunk (nehezen, vagy könnyen ragasztható)? ·         Milyen technikát alkalmazzunk (szalag, kétkomponensű, ömledék, por, olvadék, stb...)? ·         Milyen gyorsan kell a kezdeti és végső kötésnek kialakulnia? ·         Szükséges-e a hő-, sav –, lúg –, oldószer-, víz –, olaj-, UV állóság? ·         Fontos-e a bonthatóság? Stb... Jelentős költségmegtakarítást érhetünk el, ha ezeket a szempontokat teljes mérté

A ragasztást, mint kötéstechnikai alkalmazást sokan kétkedve fogadják, és nem hisznek a technológia megbízhatóságában. A kétkedők egy közös okra szoktak hivatkozni, amikor elutasítják a ragasztást, mint kötéstechnikát: „- nem látható, hogy mivel rögzítették...” Ez az észrevétel teljesen helytálló, a bizonyosság érzete amely a látható kötéseknél, (hegesztés, csavarozás, szegecselés, tűzés, stb...) azonnal szembeötlik, a ragasztásnál csak a tesztelések után alakul ki. Egy azonban biztosan kijelenthető, aki megtalálja a számára legmegfelelőbb ragasztási eljárást - amely kiváltja a megszokott kötéseket – nem tér vissza az eredetileg alkalmazott technikához. Ahhoz, hogy szembe tudjuk állítani a többféle kötéstechnikát, pár szót kell ejteni a hagyományos rögzítésekről. A kötéstechnika legismertebb fajtái a  c savarkötés a   h egesztés, a s zegecselés,   e gyéb (tűzés, varrás, stb), r agasztás. A csavarkötés a legelterjedtebb rögzítéstechnikai elem. Szinte bármilyen anyag rögzítésénél has